Az Ayurveda az élet tudománya: a szó a szankszrit ayusz - élet és vid - tudomány szavakból származik. Rendszerbe foglalja az egészséges élet feltételeit, s ezek változásából vezeti le a megbetegedés folyamatát. A legősibb egységes egészségtudományi és gyógyászati rendszer, tanításai az emberi lét valamennyi területére, dimenziójára és periódusára kiterjednek, azaz komplett életfilozófia, amelynek segítségével megteremthető a fizikai, a lelki és a mentális egyensúly.

Főbb terápiás módszereit az ayurvédikus diagnosztika eredményei szerint egymással kombinálva alkalmazza, és ezek:

Típus- és személyre szabott táplálkozás és életvitel elsajátítása

Gyógyszerek alkalmazása (gyógynövény, állati-, ásványi eredetű anyagok)

Külső gyógyterápiák alkalmazása (száraz ledörzsölések, medikált olajokkal, íróval végzett csurgatások, beolajozás, gőzölés, marma-masszázs, orr-kezelés)

Mozgásterápia és/vagy az energia áramlását és irányítását elősegítő           módszerek életvitelszerű elsajátítása (jóga, pranayama, mantra, úszás)

A természetes gyógyhatású anyagok alkalmazásának megkezdése előtt és krónikus problémák fennállásakor fontos salaktalanító és  méregtelenítési módszereket is (gyűjtőnevén: Panchakarma) alkalmaz.

Az Ayurvéda mai napig változatlanul alkalmazott módszereinek részletes leírása i. e. 600-ra tehető – ez a Charaka Samhita (belgyógyászati kórképek és 1500 gyógynövényfaj leírása, valamint fémek és ásványok gyógyító alkalmazásának bemutatása), illetve a Susruta Samhita (sebészeti ismeretek). Már ekkor kialakultak a szakterületek (belgyógyászat, sebészet, fül-orr-gégészet, szülészet és gyermekgyógyászat, toxikológia, pszichiátria, tisztító és fiatalító gyógymódok, szexológia és szaporodástan). Az ayurvedikus orvoslás tehát igen hosszú ideje gyűjti az élettel kapcsolatos ismereteket, alapelvei perzsa és arab közvetítéssel már régen eljutottak Európába, és meghatározóan befolyásolták a görög gyógyászati rendszert, pl. Hippokratész elveit, és ezzel a római kori és középkori európai gyógyászatot.

Az Ayurvéda alapelvei annak ismert létezésének évezredein keresztül soha nem változtak, mivel olyan egyetemes természeti törvényekből származnak, amelyek örökérvényű igazságok. Ez ellentétben áll a modern tudományos mintával, amelyben az új keletű elméletek gyakran rövid időn belül felváltják az őket megelőző, tökéletesen elavultnak bizonyuló szemléletmódokat.

"Még ha ez a kizárólagosan "anyagias", akademikus világszemlélet viszonylag új keletű is a történelemben, lenyűgöző ésszerűsége és műszaki jelentősége miatt uralkodó helyzetet foglal el a mai világban." (Ismeretlen szerző)

Mindazonáltal amikor ezt a "tárgyilagos" gondolkodást önmagunk és az egészségünk megértésére alkalmazzuk, legkevesebb két jelentős korlátjával találkozunk. Elsőként azzal, hogy mesterséges megkülönböztetést tesz a megfigyelő és a megfigyelt között. A való világban semmi sem létezik elszigeteltségben, éppen ezért nem tanulmányozható az élet teljességét figyelmen kívül hagyó körülmények között. Nem különíthetjük el a testünket és annak működését a nagy egésztől, azaz sem önmagunk többi részétől, sem pedig a körülöttünk lévő világtól.

A második, az előzővel nagyon közeli kapcsolatban álló korlát mögött az a tény húzódik meg, hogy az élet nagy része, miként azt tapasztaljuk is, nem anyag-jellegű. Semmi sem kézzelfogható azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket tudatnak, léleknek vagy érzékleteknek nevezünk. Ezek mégis nagyon figyelemreméltó hatással vannak a fizikai létezésünk mikéntjére. Az Ayurveda ugyanolyan fontosságot tulajdonít az élet szubjektív és megfoghatatlan területeinek, mint a tárgyilagosaknak és anyagiaknak, vagyis azoknak a megnyilvánulásoknak, amelyeket a fizikai érzékszerveinkkel meg tudunk figyelni.

Elvei szerint az élet a földön 4 szinten teljesedík ki, és ezek az atma (lélek), manas (tudat), indriyas (érzékszervek) és sharira (test).  Az Ayurveda a közöttük meglévő kiegyensúlyozott, összehangolt kapcsolat fenntartására összpontosít.  A megfigyelés és az összehasonlítás eszközeire támaszkodik , és a világegyetem működéséből kiindulva következtet az emberi test működését irányító alapelvekre.

Ezen alapelvek egyike az úgynevezett dosha egyensúly. A doshák, mint Vata, Pitta és Kapha természeti elemek, minőségek és funkciók, amik a testben különböző irányító mechanizmusokat végeznek. A természetben és az emberi testben is ugyanolyan folyamatok, energiák hatnak. A dosha rendszer szolgáltatja az élőlények fiziológiás folyamatai.

A Vata az éter és levegő kombinációja például a szállításért és az ingerelhetőségért felel, és többek között a vastagbél, csont, a fül és az idegrendszer uralkodója. Túlműködésének jelei: szárazság, nyugtalan elme, rossz alvásminőség, gyenge, kattogó izületek, hidegségérzet, állandó aggodalmaskodás, székrekedés, stb.

A Pitta, a tűz és víz egyvelege felel a vér összetételéért, az anyagcsere és emésztés folyamataiért, és székhelyei között szerepel a vékonybél, a bőr vagy a szem. Egyensúlytalanság esetén leggyakoribb tünetei: gyulladások, vérzések, láz, szemproblémák, hasmenés, dühkirohanások, vérszegénység stb.

A Kapha, a víz és föld együttese egyebek mellett a test szöveteinek növekedéséért és a raktározásért felel, de a nyirokrendszer, a gyomor és a száj feladatait is ez az erő irányítja. A felborult egyensúly ismertetőjelei: hízás, szövetburjánzás, ödéma, légzési nehézségek, túlzott ragaszkodás, stb.

Egy ayurvédikus felmérés során elsődlegesen mindig az kerül felmérésre, hogy az adott személy dosha egyensúlya által támogatott élettani funkciók mennyire egészségesek, ill., hogy egyensúlytalanság esetén mely doshák (minőségek és irányító erők) működnek alul vagy túl. Ezek mellett elengedhetetlennek tartja megvizsgálni az adott egyén agnijának állapotát, tehát emésztési erejét, a 7 szövet egészségét, de az elme és érzékszervek boldogságát is figyelembe veszi. Mindezek, ill. egyéb környezeti behatások (évszakok, életszakaszok, érzelmi megpróbáltatások) alapján kerül kialakításra egy szakember által személyre szabott terápiás terv, ami magában foglal táplálkozási és életviteli ajánlásokat, gyógynövény használatot és ayurvédikus kezeléseket, amiknek célja a szervezet egyensúlyának visszanyerése, és így öngyógyító folyamatainak serkentése.